“Hosszú évek teltek el azóta, hogy megvetettem a lábam a Somlón. Mégis ma, amikor papírra vetem e sorokat, még mindig elragad ugyanaz az érzés, mint amikor egy átvergődött éjszaka után, először néztem farkasszemet a felkelő nappal. Olyan varázs ez, mely azt, akinek a lelkébe talál, elragadja és többé nem ereszti. Édes-keserű rabság. Elkap, letaglóz, megbilincsel, de egyszerre fel is tölt valami nem emberi energiával. Megmutatja a helyed, tanít-tanít és kijelöli az utadat..” Andrási László