Zsirai Pincészet

zsirai logoA Zsirai Pincészet egy családi jellegű szőlész-borász vállalkozás. Az érdeklődés, a természet és a természetesség tisztelete, az értékek keresése, megbecsülése, egyáltalán a „borban rejlő igazság” megtalálását reméljük itt, a magányos bazalthegyen, a Somlón.

Szerencsésnek érezzük magunkat, mivel sikerült olyan neves szőlőbirtokot és pincét megvásárolnunk, amelyhez hasonlók sajnos kevés számban vészelték át az elmúlt rendszer „somlói kiskertesítését”. A Zirci Apátság egykori szőlőjének egy része, valamint a hozzá tartozó, látványos méretű pince került a birtokunkba, a Somló vásárhelyi oldalán. A régi tőkék zöme rizling, furmint, hárslevelű és juhfark, amelyek házasításából jellegzetes, bazaltos bor születik. További, felújításra szoruló ültetvényt is vásároltunk, ahol azokat a régi, feledésbe merült fajtákat telepítjük, amelyek megérdemelt hírnévhez segítették a borvidéket az így készített, egyszerűen – minden egyéb jelző nélkül – „Somlai”-nak nevezett borral.

További információ és elérhetőségek: www.zsiraipinceszet.hu


"Mert a somlai tűzbor, vulkánon termett. A Somló mellett nincs víz. Nagy síkság közepén emelkedik és korona alakja van. Minden borok közül a somlai számomra a nincs tovább. Nos, a somlai számomra a szoláris bariton, de szimfonikus szőke hímbor, amely a legmagasabb teremtő spirituális olaját tartalmazza, éspedig boraink közül egyedülálló tisztaságban. Ezért gondolom ugyanis, hogy minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesült, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A somlairól (az eredeti, ősi, ma már ritka, csaknem fehérarany, száraz, tüzes somlairól van szó) egyébként még azt kívánom elmondani, hogy bár minden komolyabb hegyi bor inkább a negyvenen felüli kornak felel meg, a somlai az aggastyán bora. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.
…a somlai bor hieratikus maszkjában érzem magam legközelebb ahhoz a kiérett derűhöz és bölcsességhez, ahhoz az intenzív teremtő mámorhoz, amely ezt a világot megalkotta.”

Hamvas Béla, A bor filozófiája 1945