Celli Présház
Somlóvásárhelyi oldal, Nagyingyen dűlő Csanády birtok

soml cmerA Celli Présházhoz tartozó 0,8 hektáros kisbirtok a Somló-hegy déli, somlóvásárhelyi oldalán, közvetlenül a bazaltzsákok és a Barát-szikla alatt, a Taposó-kúttól kicsit följebb, a Nagyingyen dűlőben található. Nyolcvan százalékban gépileg művelhető, teraszos kialakítású. A közeli sziklák hőkisugárzása és a vulkanikus talaj együtt adja meg azt a sajátosságát, ami kiemeli a hegy más területei közül. Meglátni és beleszeretni annak idején – 1987-ben lettem „bebíró” a hegyen - csak egy pillanat műve volt. Jóval később tudatosult bennem, hogy fekvése a Feng-shui szerint is rendkívül kedvező. Nyilván mindez közrejátszik abban, hogy míg sok helyütt a bort laboratóriumi technikákkal csinálják, nálunk magától érlelődik oly nemessé, amilyenné a természet és az Isteni akarat formálja. A hagyományokhoz visszanyúlva mi következetesen a somlai bor elnevezést használjuk, tisztelettel emlékezve Hamvas Bélára, a Somló borainak lelkes méltatójára is.

Az új telepítésű, kordonos vágók fajtaösszetétele 70 százalékban juhfark, 20 százalékban olaszrizling, 2-3 százalékban tramini, a maradék hárslevelű és furmint. Mostanáig mindössze egy borversenyen vettünk részt, de nagy örömünkre mindjárt az első próbálkozás sikert hozott. A Veszprém Megyei Palackos Borok Versenyén bronzérmet szereztünk a 2004-es évjáratú Somlai Juhfarkunkkal. Ezen kívül – bár erről sajnos csak utólag értesültünk - a 90-es évek végén a tőlünk vásárolt juhfarkat a saját nevén benevezve országos nagy aranyat nyert az egyik somlói gazda (termelte?, palackozta? - legfeljebb az utóbbi). Meghívott vendégei voltunk a csopaki Jó kedvvel, bőséggel Magyar Nemzet Fesztiválnak, amiről a lap 2005. augusztus elsejei száma is hírt adott.

A présház, ami tudomásunk szerint egykor a Celldömölki Apátság tulajdona volt, méteres kőfalakkal rakott, műemléki védelem alatt nem álló, ám jellegzetes, szép épület. Az ország talán legtöbbet fotózott pincéje (Élet és Tudomány 1991; Gourmet Guide 1990; Stephen Kirkland: The wines and vines of Hungary; Terra Benedicta 2004; stb.). A ház tetőszerkezetét 1995-ben visszabontottuk, majd újraépíttettük, de méretében és szerkezetében megtartottuk az eredeti formát. A tetőcsúcsra a régi keresztet is visszahelyeztük. Maga a pince 10-12 méter hosszú, kényelmes, a szőlő feldolgozására alkalmas előtérrel. Valamikor egy hatalmas esővíz ciszterna is volt benne, a tulajdonosok és a környékbeli gazdák egyaránt onnan permeteztek. A pince feletti felsőház két részből áll. A 8x5 méteres, nyitott fedélszékű nagyobbik helyiséget én „lovagteremnek” nevezem. Padozata téglázott, a sarokban egy 2x2 méteres nyitott tűzhely van (ma már kuriózumnak számít), aminek a kéményét még nem építettük vissza. A kisebbik helyiség egy 5x5 méteres vincellérszoba. A birtokon egy másik, kisebb épület is áll, ugyancsak pincével.

Korom és élethelyzetem miatt sajnos nem tudok a területtel úgy törődni, ahogy megérdemelné. Szerencsére megteszi ezt helyettem a Kreinbacher birtok, a velük nemrég megújított bérleti szerződés alapján. Példás módon művelik a szőlőt, időben elvégeznek minden aktuális tennivalót. Hosszú távon azonban az az álmom, hogy találjak egy olyan elkötelezett, fiatal szőlész-borászt (esetleg borászatot), akinek a segítségével ez a kiemelkedő adottságú terület visszanyerhetné a saját arcát. Szeretném, ha a Nagyingyen dűlő bora újra a Celli Présházban érlelődne és a tőlünk származó palackok ismét a termőhely pontos megnevezésével kerülnének a szép és nemes borok tisztelőinek asztalára.

"Mert a somlai tűzbor, vulkánon termett. A Somló mellett nincs víz. Nagy síkság közepén emelkedik és korona alakja van. Minden borok közül a somlai számomra a nincs tovább. Nos, a somlai számomra a szoláris bariton, de szimfonikus szőke hímbor, amely a legmagasabb teremtő spirituális olaját tartalmazza, éspedig boraink közül egyedülálló tisztaságban. Ezért gondolom ugyanis, hogy minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesült, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A somlairól (az eredeti, ősi, ma már ritka, csaknem fehérarany, száraz, tüzes somlairól van szó) egyébként még azt kívánom elmondani, hogy bár minden komolyabb hegyi bor inkább a negyvenen felüli kornak felel meg, a somlai az aggastyán bora. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.
…a somlai bor hieratikus maszkjában érzem magam legközelebb ahhoz a kiérett derűhöz és bölcsességhez, ahhoz az intenzív teremtő mámorhoz, amely ezt a világot megalkotta.”

Hamvas Béla, A bor filozófiája 1945