A Somló

A Somló neve ősi eredetű, a Bakonyban gyakori magyar név. Valószínű, hogy a hegyet beborító somfa látványáról kapta a nevet. Az egész hegy somos volt, azaz sommal ékes, messziről „somlott”, feltűnt. A tájnyelv megőrizte eredeti alakjait a Somló szóból képzett szavaknak, így errefelé, ami ide tartozik, vagy idevaló, az somlai (nem somlói, még kevésbé somlyói!)

Földrajzi helyzet

A Bakony nyugati végénél, a Kisalföld DK-i sarkában magasodik a Somló impozáns, szultáni sátorra emlékeztető,432 m-es, magányos tömege. Veszprém megyébe nyugat felől érkezve már messziről magára irányítja figyelmünket. Kedvelt túrázóhely, Ajkától 13 km, Devecsertől 6 km távolságra fekszik. Körülötte ősi falvak: Doba, Oroszi, Borszörcsök, Somlóvásárhely, Somlójenő, Tüskevár (egykori Nagyjenő), Iszkáz, Somlóvecse és Somlószőlős. Történelmük, kultúrájuk, jólétük szorosan összefonódott a hegyen épült vár múltjával, lakóinak pedig ősi foglalkozása, kenyere a Somló hegyi szőlők művelése. Az utóbbi időben létesített számos borút, felújított pince, borkóstoló csalogat a helyi nedük megismerésére.

Földtani múlt

Évmilliókkal ezelőtti vulkáni tevékenységhez kötődik a Somló születése, földtörténeti múlt pannon korszaknak nevezett idején. Kitöréssorozat mintegy hatmillió évvel ezelőtt kezdődött, s négymillió éven keresztül kitartott. Kezdetben vidékünket még hatalmas vízfelület borította, amely mint egykori tenger már rég lefűződött az óceánról és 5-10 millió évvel ezelőtt fokozatosan beltengerré, majd később óriási édesvizű tóvá vált (Pannon-tó néven ismert a földtani irodalomban). Vize eleinte olyan mély volt, hogy csak a 300 m-nél magasabb hegyek csúcsai emelkedtek ki belőle. A tó élővilága különösen puhatestűekben (kagylók, csigák) bővelkedett. Benne élt kecskeköröm, kagyló (Congeria ungula caprae), valamint egy hasonló, de jóval kisebb kagylófaj, a vándorkagyló (Dreissena). Legismertebbek a tihanyi regében emlegetett „kecskenyáj körmei”, amelyeket a Somló keleti lábánál, Ferencmajor közelében, a Földi-gödörben is megtalálhatunk. A tóba ömlő folyók nemcsak édesvizet, hanem nagy mennyiségű agyagos iszapot, homokot, kavicsot, a szelek pedig finom homokot, port hordtak a vízébe. Lassan föltöltődve, a korábban nyílt vizű terület elpocsolyásodott, majd helyenként szárazulattá vált. A Somló a Balaton-felvidék bazaltterületéhez kapcsolódik, mint ennek a nagy, vulkáni kitöréses területnek messzire elszakadt előőrse.

A kitörések alkalmával a kráternyílás kialakulásakor a mélyből először lávadarabkák és finom vulkáni hamu szóródott ki a levegőbe. Ez az úgynevezett vulkáni törmelék azután visszahullott a kráter környékére, és rétegeződve kőzetté alakult, amelyet a tudomány vulkáni tufának, jelen esetben, minthogy főanyaga bazalt, bazalttufának nevez. A vulkáni működés következő szakasza már a lávafolyás volt. A kráteren keresztül kiömlött, majd megmerevedett lávatömegekből épültek fel a bazalthegyeink. A Somló jellegzetes alakja, mérete, felépítése hasonlít a Szent György- hegyre és a Badacsonyra, mert e két hegyhez hasonlóan - a Somló is hármas osztatú kúpszeletből épült fel. Az alsó, enyhén lejtő hegypalást meneteles csonka kúp, 180-300 m tengerszint feletti magasságba emelkedik, és a Pannon-beltenger üledékéből eredő homokos anyagból és kavicsos homokból áll. A középső, meredek csonka kúp kb. 300-400 m tengerszint feletti magasságban egy pados elválású bazalt fajtából (szürkés-feketés nefelinbazanitból) épült fel. Kifelé, a kopasz oldalakon kőzsákszerű sziklaoszlopokat mutat, s ebben eltérő két híres rokonától, mivel a bazaltorgonák itt nem „szólalnak meg”, a sípok nem alakultak ki.

Legfelül, a viszonylag sík tetőn (a mezán, ahogy a geomorfológusok mondják) még egy sapkaszerű csúcsot, egy kb. 35 m vastag harmadik kúpszeletet találunk. Anyaga hólyagos, likacsos szerkezetű, salakos bazalt, a hopoka, amelyet kenyérkőnek is neveznek. A hopokából álló lávasapka 432 m tengerszint feletti magasságban tetőzik. E lapos csúcson, a salakos bazaltban megtaláljuk a különféle lávaformákat: a kötéllávát, a fonatos lávát, továbbá a körte alakú, vagyis egyik oldalukon a visszahullásnál részben ellapult, vulkáni bombákat is (szépségükkel és szabályos formájukkal versenyeznek a Szicília szigetén ma is élénken működő Etna vulkán világhírű bombáival). Képzeljük el, alkonyatkor micsoda látvány lehetett a nagy Pannon-beltenger a sok-sok különálló, füstölgő, vörösen izzó köveket köpködő, lávát okádó heggyel, vízben sistergő lávafolyamokkal. A mállékony, puha pannon térszínre ráömlő bazaltláva megszilárdulva megőrizte a Somló eredeti formáját, megvédte a lepusztulástól.

A Somló bazalthegyét ezért tanú hegynek tekintjük.
A Somló kitűnő borát termő szőlőskertek természetesen nem a bazalton települtek, hanem a málladékából képződő talajjal borított hegyoldalon. Az ásványos összetételében változatos (földpát, olivin, augit, magnetit stb.) bazalt mállásából kiváló termőtalaj képződik, amely a szőlők nagyszerű fejlődéséhez illetve borai kitűnő minőségéhez, zamatához nagyban hozzájárul.

Éghajlat, vízrajz

A szőlővidékek lakosai mindenkor élénk érdeklődéssel kísérik az időjárás alakulását. A Somló sem kivétel. A hagyomány szerint, ha „pipál” a Somló, s a köd Zalának fordul, akkor eső várható, ha pedig a köd a Bakony felé tart, akkor kétséges az eső. A hegy éghajlata kellemes, mérsékelten hűvös, de már a mérsékelten meleg övezet határán. A napsütéses órák száma 2000 körüli. Évente (április. 13-tól október 15-ig) 180 napon át haladja meg a napi középhőmérséklet a 10 c0értéket. A fekete bazalt a nappal elnyelt hősugarakat a napsütés megszűnte után, főleg éjjel, nagyjából egyenletesen kisugározza. A szőlőket így jóformán állandóan meleg veszi körül, ami a fürtök fejlődésére, majd a szemek érésére roppant kedvezően hat. Kis vízgyűjtő területét évi 670-700 mm csapadékmennyiség táplálja. A Somló vízben szegény, a Séd-forrás és a Szent Márton-kút vize lép felszínre a hegy ÉK-i ill. Ny-i oldalán. Nevezetes víznyerő helye még az ásott Taposó-kút.

Növény- és állatvilág

A Somló élővilága értékesen változatos. Növényföldrajzilag a Kisalföldi és a bakony-vértesi flórajárások határán helyezkedik el, dominánsan hasonló a Balaton-felvidékhez. A bazaltsziklák réseiből májusban messzire sárgállanak a sziklai ternye aranyló virágai. A sziklák közt még néhány apróbb páfrányt találunk, így a délies pikkelypáfrányt és a mészkerülő északi fodorkát. Ez utóbbit a Bakony vidékén csak a bazalton találjuk. A sziklák közötti humuszon a délies elterjedésű, borókafa-illatú májmoha rejtőzik. Érdekes, hogy bükkerdő fedi a hegytető északi felét (1848 előtti visszaemlékezések szerint hatalmas bükkök nőttek errefelé), aljában jellegzetes lágyszárúakkal. Tavasszal virít a hóvirág, a turbánliliom, az erős szagú medvehagyma, sőt némi szerencsével fellelhető a szépen cifrázott lila kakasmandikó is. A sziklákra kúszó borostyán jellegzetes, fa alakú, érdekes példányát láthatjuk a Taposó-kút fölött, kissé ÉNY-ra. A borostyán zöldjét világos színű szádorgók (vajvirágfélék) bontják meg. Őshonos az édesgesztenye és a házi berkenye is. A hegy nevét adó somfa hajdan – a szőlő elterjedése előtt – a jelenleginél elterjedtebb volt. Fás részeit nem olyan régen még kitűnő szerszámnyélként hasznosították. (Valamirevaló geológuskalapács nyele még néhány évtizede is legalább egy évig szárított somfából készült.)

Állatai között leginkább közép-európai elterjedésű fajok találhatók, köztük a szárazságot, a melegebb klímát és a nagy hőingadozást kedvelők vannak többségben. A hegy különleges lakója a bronzszínű, karcsú testű Pannon (magyar) gyík. Meredek falú bazaltsziklái között valaha sok volt a sólyom és a holló, előfordult a szirti sas is. A Somló bokrai között a fülemüle és a feketerigó is feltűnik. Rókák is szívesen tanyázhattak itt, ezt a Róka-hegy (a Somlóvár romjaitól nyugatra emelkedő kis csúcs) régi elnevezése is igazolja.

Természetvédelem

A bányászat által érintetlenül hagyott hegy különleges táji adottságokkal rendelkezik. Intenzíven művelt szőlőkkel díszített lejtőivel, föléjük emelkedő, erdővel borított, meredek bazalttornyos oldalával a Balaton-felvidéki mediterrán tájat idézi. A Somló kiemelkedő turisztikai célpont, amely várromja, hírneves bora, vendégváró pincéi, valamint kilátótornya miatt vonzó üdülőknek, kirándulóknak, gyalogtúrázóknak egyaránt. A természetvédelmi oltalmat jelentő „tájvédelmi körzet” rangot csak hosszú vajúdás után, 1993-ban nyerte el az 585 hektáros terület. A helybeli gazdák s a természetvédelem törekvései egybevágnak: a hegyközségi hagyományokat tartva kell megőrizni a szőlőhegy gazdálkodási, tájképi és építészeti értékeit.

Kitaibel Tanösvény
Indítóhely: Szent Margit kápolna
Jelzése: sárga „T” és a vele részben összefonódó S turistajelzés, hossza: 3 km
A Somló Tájvédelmi Körzet természeti szépségeit, érdekes látnivalóit tárja fel a természetvédelmi kezelésben álló tanösvény. Az út teljes egészében védett és fokozottan védett területen halad. Kitaibel Pál (1757-1820) természettudós, botanikus nevét viseli, aki először foglalkozott érdemben a Somló természetrajzával.
Állomáshelyek: 1. Kiindulási pont, 2. A bazalt pusztulása, 3. Az élet a bokorerdőben, 4. A kaszálórét, 5. A gyepek állatvilága, 6. A Somló vára, 7. A Somló erdői, 8. A Somló erdőinek állatvilága, 9. A bazalttufa.

Szakvezetés, kirándulásvezető füzet, bővebb információ kapható:
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság 8200 Veszprém, Vár u. 31. Tel.: 88/577 754